2024. március 12., kedd

Fénykép 28.: Viszlát, Iván!

Azt hiszem 1945 utáni témával eddig nem nagyon foglalkoztam a blogon. Ez most megváltozik :)

A felvétel egy nyugati sajtóban megjelent fotó, a hátoldali felirat szerint 1959 márciusában publikálták. A szöveg szerint egy, a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok létszámcsökkentéséről szóló írás illusztrációjaként szolgált. A helyszín elvileg Komárom, a képen látható igen nyáriasan öltözött emberek alapján szerintem nem 1959 tavaszán, hanem inkább az előző év nyarán készülhetett a felvétel. A két szakasznyi, rezesbandára menetelő szovjet katona eszerint egy búcsúünnepség része lenne, annak alkalmából, hogy ők elhagyják Magyarországot. Ezt az információt a kép alapján se megerősíteni, se cáfolni nem tudom, viszont a Nemzeti Képarchívumban találtam hasonló eseményen készült, 1958 márciusára datált felvételeket. 

Amit nem sikerült kiderítenem - és ebben számítok az olvasóközönségre - az az, hogy a városon belül hol készülhetett a fénykép? A város alaposan átalakult 1959 óta, de az idősebbek közül talán valakinek még ismerős lesz a helyszín. Jó eséllyel persze a Klapka György út - Mártírok útja vonalon lehetett a felvonulás, de azon belül vajon hol?




2024. február 3., szombat

Műtárgy: táncrend

A farsangi időszak apropóján, most egy táncrendet szeretnék bemutatni. A rajta olvasható, német nyelvű felirat szerint a komáromi Katonai Tudományos Egylet és Kaszinó (Militärwissenschaftlicher und Kasinoverein Komárom) által kibocsátott nyomtatványról van szó. A belső lapon Schönwald Tivadar nyomdájának cégjelzése látható, amely 1897 és 1913 között működött. Mivel a táncrend egy személyes jellegű felirattól eltekintve kitöltetlen, sajnos pontosabb korszakolásra nincs lehetőség, bár a szecessziós jegyeket mutató tipográfia már azt engedi sejtetni, hogy a nyomtatvány inkább 1910 körül készülhetett. 

2024. január 27., szombat

A Nagy Háború hősi halottja: Tuba Sándor

Tuba Sándor 1895. december 26-án született Komáromban, Tuba István és Vörös Mária gyermekeként, református családban. Civiben lakatossegédként dolgozott. A világháborúban a cs. és kir. 5. "Radetzky" huszárezedben teljesített katonai szolgálatot. A lovassági alakulatok nagy részét a háború későbbi szakaszában már gyalogosként vetették harcba. 

Tuba Sándor tizedes 1917. január 27-én, az ezred 2. lövészszázadának katonájaként halt hősi halált, egyelőre azonosíthatatlan helyszínen. Emlékét az észak-komáromi református templomban elhelyezett emléktábla őrzi. Bátyja, Tuba János a cs. és kir. 12. gyalogered katonájakánt 1915. május 26-án esett el. 

Tuba János


2023. december 27., szerda

Fénykép 27.: Egy úr díszmagyarban

A most bemutatandó fényképet is nevezhetem "döglött aktának", hasonlóan ahhoz, amiről ez a korábbi bejegyzés szólt. Igaz, itt kevesebb idő - két év - kellett a megfejtéshez, illetve egy kutatótárs segítsége. 

A nagy méretű kabinetfotó Mager Ottó Duna utcai műtermében készült, minden bizonnyal 1896-ot megelőzően, a fényképész ugyanis ebben az évben hunyt el. A személyről nem sokat árult el a fotó. Ugyan a hátlapon eredetleg volt írás, de annak jó része elveszett, amikor a kartont körbevágták, valószínűleg keretezés céljából. A szövegtöredék önmagában megfejthetetlennek tűnt. 

2023. november 25., szombat

Képeslap 11.: Újvidékre címezve

A most bemutatott képeslap annyiban rendhagyó, hogy a cs. és kir. 6. vártüzér ezred egyik
szerb anyanyelvű katonája küldte haza Ujvidékre 1915 májusában. A címzés magyar nyelvű, csupán az üzenet íródott szerbül. A címzett egy bizonyos Romanovity Szava nevű ujvidéki asztalosmester, akinek frissen bevonult fia küldött képeslapot Komáromból. 

Maga a szöveg eléggé általánosnak mondható, magyar fordításban így hangzik: 

"Kedves apa! Megérkeztem a rendeltetési helyemre és felöltöttem az egyenruhát. Eddig egészséges és jól vagyok, 6-7 vagyunk újvidékiek. A ruhám összecsomagolom, és elküldöm. Üdvözlöm a testvéreim."

2023. szeptember 28., csütörtök

Trench art kulacspohár

A trench-art, avagy magyar nevén lövészárok-művészet az az alkotó tevékenység, amelyet
jellemzően háborús időkben katonák, hadifoglyok, időnként civilek végeznek. Ennek során jellemzően katonai tárgyakat, felszereléseket, vagy akár harctéri hulladékot alakítanak át dísz-, illetve emléktárggyá. A mai bejegyzés egy ilyen tárgyat mutat be.

Néhány éve a világhálón bukkant fel az alábbi képeken látható ivóalkalmatosság. Egy alumíniumból készült, 2,5 decis német kulacspohár, gyártójelzés nélkül. Egykori (valószinűleg nem az első) tulajdonosa egy magyar katona lehetett. 

2023. augusztus 6., vasárnap

Pénzesutalvány

149 évvel ezelőtt, 1874. augusztus 6-án, csütörtökön adták fel ezt a postautalványt a Szerém vármegyei Sotin falu postahivatalában. Bizonyos Georg Blum 3 forint összeget küldött Komáromba Sebastian Blum gyalogos részére, aki - mint az az utalványon is olvasható - a cs. kir. 70. gyalogezredben (ezredtulajdonos: báró Franz Philippovich von Philippsberg táborszernagy) szolgált ekkor. A Pétervárad környékéről sorozott ezred alapvetően horvát legénységű volt, de szolgáltak itt más nemzetiségek is. Sotin maga elég vegyes lakosságú volt, a horvát többség mellett jelentős magyar és németajkú kisebbséggel. A feladó és a címzett nevük alapján valószínűleg az utóbbi csoporthoz tartoztak.