2017. február 18., szombat

A Kecske-kantin

A mai bejegyzés nem szigorúan véve hadi témával foglalkozik, de mégis kapcsolódik a város katonai múltjához, hiszen az itt szolgáló katonák egyik törzshelyének számító kocsmáról szól. :)
Komárom nyugati végében, a Gyár utca, a Klapka György út és a Péczeli József utca egy nagyjából egyenlő szárú háromszög alakú területet fog közre. A háromszög csúcsában, a vasúti átjáró felé található a Gyár utca 86. szám alatti Diófa kocsma, régebbi nevén a Pápay-féle vendéglő, a környékbelieknek egyszerűen csak a "Pápay". Kevesen tudják, hogy az épületegyüttes Dél-Komárom egyik legrégebbi, máig is működő vendéglátóipari egysége. 

2017. január 19., csütörtök

Jégrobbantás a Vágon


A következő bejegyzés aktalitását a jelenlegi időjárás, illetve a jég adja. Az alábbi beszámoló a Vízügyi Közlemények című szaklapban jelent meg 1912-ben, az 1903 januárjában a Vág Kamocsa és Komárom közti szakaszán végrehajtott jégrobbantásokról.  A szerző Szurányi Gyula mérnök, aki akkor a Dunabogdányi és visegrádi m. kir. kőbánya kincstári kezelőségének alakalmazásában állt. 
A blog témájába azért illik bele, mert - mint alább olvasható - a robbantási műveleteket a Komáromban állomásozó cs. és kir. 13. utászzászlóalj katonái hajtották végre. A katonaságot gyakran igénybe vették ilyesféle feladatokra, még a későbbi évtizedekben is. A Dunán utoljára 1964-ben kellett jeget robbantani, de a közönség előtt talán az 1956-os jeges árvíz eseményei a legismertebbek.
A beszámolóban név szerint említett két utásztisztről is próbáltam adatokat találni: muthambergi Kapeller József (Joseph Kapeller von Muthamberg) alezredességig vitte, az I. világháborúban is szolgált. Braun Ferencről (Franz Braun) csak annyit tudtam meg, hogy 1908-ban még ugyanennél az alakulatnál szolgált hadnagyként.

2017. január 7., szombat

Fénykép 14.: Csehszlovák lovasság

A mostani bejegyzésben egy csehszlovák lovaskatonákat ábrázoló csoportképet szeretnék bemutatni. Tudomásom szerint a korszakban csupán egyetlen lovasalakulat állomásozott az északi városrészben, de szerencsére a fotón látható tábla egyértelművé teszi, hogy a 3. számú ezred 5. századának katonái láthatók a felvételen. 

2016. december 21., szerda

Zászlósorsok

A mai bejegyzés apropóját az alább látható fénykép adja, amelyet Legát István gyűjtő bocsátott rendelkezésemre. A felvétel néhai Csukás József, I. világháborús veterán hagyatékában maradt fenn, ő maga a térdelő sorban középen látható, jobbról a harmadikként. A nyakában egy szakaszlámpa lóg. Nagy valószínűséggel a cs. és kir. 12. közös gyalogezred egyik menetzászlóaljához tartoznak a katonák, a fejük felett látható zászló pedig egy úgynevezett menetzászló. Ezeket a különféle kivitelben készült, nem hivatalos zászlókat magánszemélyek, egyesületek adományozták a frontra induló menetalakulatoknak, amelyeket a veszteségek pótlására szántak.


2016. november 20., vasárnap

Hírek a múltból 16.: Exhumálás

Olasz hősi halottakat exhumáltak a vármegyében. 

Az olasz kormány a legnagyobb kegyelettel viseltetvén hősi halottai iránt, elrendelte, hogy követsége útján a magyarországi hősi halottakat Budapestre vigyék és ott egy gyűjtő-temetőbe helyezzék és közös díszes síremlékkel jelöljék meg helyeiket. E célból az olasz követség katonai attaséja megbízásából Angelo Roma kedden Komáromba érkezett, hogy a volt járványkórház melletti katonai temető hat olasz hadifogoly tetemét exhumálta. Az exhumálást dr. Varga Miksa tiszti orvos jelenléteben hajtották végre. Az exhumálás alkalmával 
kegyeletünk jeléül megjelentek a polgári és katonai hatóságaink, a komáromi Frontharcos Szövetség kiküldöttei, akik koszorút helyezlek el az olasz hősi halottak hamvaira. Az exhumálásra kivonult a helyőrség díszszakasza is. A hamvakat Surányi Ferenc apátplébános újra beszentelte. Angelo Roma olasz attassé megbízott Komaromból Mocsára s onnan Felsőgallára ment hasonló küldetéssel. Komaromból 6 Mocsáról 1, Felsőgalláról 1 , Dunaalmásról 1 olasz katona hamvait szállították a budapesti gyűjtő temetőbe.
Komárommegyei Hírlap 1934 augusztus 4.
 A Magyarország területén az I. világháború alatt eltemetett olasz katonákat - mint a cikk is említi - Budapesten temették újra. Az olasz katonai parcellát a 10. kerületi Új Köztemetőben alakították ki.


2016. november 13., vasárnap

Képeslap 7.: Lembergi utcakép

Ezt a képeslapot 1916 július 11-én kedden adták postára Komáromban. Némileg szokatlan módon a képeslap egy lembergi utcát ábrázol. A feladó nyilván még ottani tartózkodása alatt szerezte be a lapot, de a sors úgy hozta, hogy Komáromban sikerült csak feladnia.

2016. november 1., kedd

Egy beszéd Halottak Napján

„Kedves ifjak! Két levél fekszik otthon az íróasztalomon. Egyik nagyon megviselt, gyűrött: nem csodálom, hiszen igen nagy feladat annak a levélnek. Kórházban, operáció után írta fiának egy édesanya, még fájdalomtól reszkető kezekkel, könnyes szemmel, aggódó, fájó szívvel. Azután nagy utat tett meg az a levél : elindult az édesanya szívétől messzire, a csaták tüzében azok a reszkető sorok, mint az édesanyának két áldott keze, megsimogatták annak a sok szenvedésben megviselt, megbarnult katona-fiúnak arcát, letörölték azt a titokban ejtett néhány könnycseppet, azután szépen helyet foglaltak a zubbony balzsebében, beszéltek annak a sokat aggódó, álmaiban szomorú, fekete kereszteket látó szívnek reményről, jövőről, hazatérésről,megpihenésről. Hányszor szorította közelebb szívéhez az az elfáradt kéz azt a szeretetről beszélő levelet: nem csodálom, ha gyűrött lett. Olyan jól esett annak az ifjú hősnek hallani a szívéhez szóló levelet, anyjának hívó hazaváró szavát, ígéretét hazatérésről, megpihenésről: szegény fiú te már hazatértél, szegény jó tanítványom: pihensz te már.

Amikor az első levél mellett megszűnt dobogni a szív, kivették csendesen, kíméletesen a levelet; ránéztek azokra a gyászoló betűkre: menjetek haza, az édesanyához, ti reményről, hazatérésről beszélő sorok: mondjátok meg, hogy Sanyi otthon van, otthon pihen már. Megírták melléje kísérőnek azt a második levelet, hogy ne legyen olyan egyedül, olyan elhagyatottan az a hazatérő levél; megírták benne, hogy Sanyi hős volt, sokat harcolt, sokat fáradott, sokat szenvedett és most elfáradtan ledőlt megpihenni. Kedves Ifjak! Lélekben menjünk el messzi idegenbe, keressük fel azt a megjelölt sírhalmot, ahol Sanyi pihen, tegyük le szeretetünk koszorúját, kopogtassuk meg azt az egyszerű koporsót…"
Ez a beszéd pontosan száz esztendővel ezelőtt, Halottak Napján hangzott el a komáromi bencés gimnáziumban. Az intézmény egyik tanára Tamás Vazul emlékezett meg kedves diákjáról, Riesz Sándorról. Az 1915 nyarán érettségizett egyéves önkéntes fővadász 1916 október harmadikán, a cs. és kir. 19. vadászzászlóaljnak a 29. vadászzászlóaljhoz vezényelt katonájaként halt hősi halált. Aznap lett 19 éves.