2018. április 15., vasárnap

Műtárgy: Életjel

Az I. világháború alatt Komáromban nem csak az osztrák-magyar, hanem a szövetséges német haderő sebesültjeit is ápolták (lehet hogy törököket is, de erre még nem találtam adatot). A most bemutatott levelezőlapot is egy német katona adta postára. Az efféle előre nyomtatott lapok csupán arra szolgáltak, hogy a kórházban kezelt katona életjelet tudjon adni magáról a hozzátartozóinak.

2018. április 4., szerda

Az utolsó ezredtulajdonos: II. Frigyes Ágost

1916 január 12-én Bécsben elhunyt Oscar Parmann gyalogsági tábornok, a komáromi cs. és kir. 12. gyalogezred utolsó "békebeli" ezredtulajdonosa, aki 1904 júniusa óta viselte ezt a címet. A háborús viszonyok között a halála nem váltott ki különösebb visszhangot Komáromban, a Komáromi Ujságban legalábbis egyetlen sort sem találtam vele kapcsolatban.
A háború kitörésekor az ezredtulajdonosi intézmény jelentősége amúgy is jelentősen visszaszorult, tekintve hogy számos ellenséges uralkodó is tulajdonosa volt különféle osztrák-magyar ezredeknek. Őket hivatalosan nem fosztották meg címeiktől, de a továbbiakban az ezredeket csak hadrendi számukon említették, az ezredtulajdonosok megjelölése nélkül. Ez azonban általános érvényű rendelkezés volt, és így a többi ezredtulajdonos is kényszerű feledésre lett ítélve. Kivétel természetesen akadt, hiszen ezredtulajdonosi címadományozással számos szövetségest megtisztelt az uralkodó I. Ferenc József és utóda IV. Károly is. Utóbbi több német állam uralkodóját is osztrák-magyar ezredtulajdonossá nevezte ki, ezek egyike volt II. Frigyes Ágost, az Oldenburgi Nagyhercegség feje is.

2018. április 1., vasárnap

Hírek a múltból 21: Egy öreg honvéd halála

Az első világháború hírei közt bukkantam erre a rövidke nekrológra. Komárom egyik utolsó 48/49-es honvédje, a vármegyei honvédegylet tagja, Kozma Mihály 1915-ben 83 évesen hunyt el. 
— Katonatemetés. Küzdött az oroszok ellen és meghalt : — immáron sablonos, konvenciós mondás. Halljuk napról-napra. És mégis, a hősi halálozások mostani sűrű sorozatában is fájó megilletődéssel adunk hírt egy derék magyar harcos elhunytáról. Nem a muszka golyó : a kor vitte sírba ezt a katonát,akinek nem csukaszürke volt a mundérja, hanem kávébarna az atillája. Mert néhai Kozma Mihály bizony nem most, hanem 1849-ben verekedett a muszkával s megadatottneki, hogy megérje ezt a mai történelmi nagyságú időt is. Pénteken délután temették el az agg harcost, ki nyolcvanhárom évet élt s polgári foglalkozásara nézve ny. fogházőrmester volt. A magyar szabadságharc vitézinek végtisztességén megjelentek F Szabó Géza, Komárom város polgármestere s Peredi Géza dr., a komáromi függetlenségi pártkör elnöke is. 

Komáromi Ujság 1915 április 1. 

2018. március 15., csütörtök

A Nagy Háború hősi halottja: Brandstein Alfréd

Brandstein Alfréd, a cs. és kir. 7. vártüzér zászlóalj tartalékos hadnagya 1918 március 15-én halt hősi halált, 30 éves korában. Középiskoláit Komáromban, a bencés gimnáziumban kezdte, majd 1902-től Pápára járt a Református Kollégiumba. Itt is érettségizett 1906-ban, jeles eredménnyel. A Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetemen tanult tovább és az 1912-13-as tanévben szerzett jogi doktorátust. Pesten helyezkedett el egy ügyvédi irodában. Háborús szolgálatát valószínűleg egyéves önkéntesként kezdte, 1915 augusztus 1-el tartalékos zászlóssá, majd 1916 augusztus 1-el tartalékos hadnaggyá léptették elő, a cs. és kir. 7. vártüzér zászlóalj állományában. Még életében elnyerte a Bronz Katonai Érdemérmet hadiszalagon, a Bronz Vitézségi Érmet, valamint a Károly Csapatkeresztet. Korábban elszenvedett sebesülésébe 1918 március 15-én belehalt. Bajtársai a follinai temetőben hantolták el. Brandstein hadnagyot posztumusz a Katonai Érdemkereszt III. osztályával tüntették ki, hadidszítménnyel és a kardokkal. Testét szülei exhumáltatták és 1918 október 27-én a komáromi zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét a zsidó hősi halottak emléktáblája őrzi.

2018. február 13., kedd

Hírek a múltból 20.: Szerelmi dráma

Komáromban a sajtó viszonylag gyakran számolt be katonák által elkövetett öngyilkosságokról. Az okokat általában csak találgatni lehet, de általánosságban elmondható, hogy a sorállományú legénység általában az embertelen körülmények, míg a tisztek inkább magánéleti okok miatt szánták el magukat a végzetes cselekedetre. 
1891 augusztus végén azonban olyan eset történt amely nem csak komáromi, hanem a győri közvéleményt is megdöbbentette, sőt a fővárosi sajtó is foglalkozott az üggyel: egy fiatal katonatiszt friss házassága torkollott tragédiába. Az ügy részletei a győri és a budapesti újságok lapjain olvashatók:

Esküvő. 

Fényes esküvő ment végbe ma délután a győrujvárosi ág. evang. templomban. Ekkor vezette ugyanis oltárhoz Boldoghy Aurél 19. gyalogezredbeli főhadnagy Friedmann Berta Jolán kisasszonyt, városunk hölgyvilágá­nak egyik szépségét. Az esküvőn fényes násznép és nagy közönség volt jelen. Zavartalan boldogság és áldás kísérje a fiatalok szép frigyét! 
Győri Közlöny 1891 július 5.


2018. február 4., vasárnap

Mit rejtenek az anyakönyvek?

Az egyházi anyakönyvek kutatása ma már nagyon kényelmes: a mormonok, vagyis Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza több milliónyi családtörténeti adatbázist tett digitálisan kutathatóvá, közte a magyarországi anyakönyveket is ( zömmel 1895 előttiek, mivel ekkor kezdődött az állami anyakönyvezés). Ezek a https://www.familysearch.org/  -on érhetők el, és regisztráció után szabadon hozzáférhetők. A komáromi anyakönyveket Szlovákiánál lehet megtalálni, a digitális keresés mellett böngészhetőek is a szkennelt oldalak.
Egy személy utáni kutatás kapcsán kezdtem el lapozgatni a komáromi evangélikus egyházközség keresztelési anyakönyvét. Sok érdekes, a városban állomásozó katonasághoz kapcsolódó adatra bukkantam, így aztán belenéztem az esketési és a halotti anyakönyvekbe is. Az ezekben lelt információk közül teszek most közzé egy kisebb válogatást.

2018. január 21., vasárnap

Képeslap 8.: "már nem vagyok a pokolba " (frissítve)

Ez a 102 éve íródott képeslap a komáromi 18. helyőrségi kórház épületét ábrázolja. Amikor először a kezembe vettem, az előlapon látható áthúzást utólagos firkálásnak véltem. A lapra írt üzenetet elolvasva azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a feladó húzta át a képet. A hátoldalon ez a szöveg olvasható: